Más lett a hely,
Amely kinevet téged,
És számkivetett lettél,
Ott ahol éltél,
Te tetted!
A vidámság igazi bú,
De valami haza húz,
Igaz leégett,
És elég lett,
Az életből.
A kastély nem áll,
Nem társ már,
Csak a cérna madár,
Aki figyel téged,
Hát legyen vége!
Régen szép volt,
De mára holt,
Nincs egyszer volt,
Hol nem volt.
Pusztul az elme.
Apád a gaz,
Hova szaladsz,
Nincs neked hely,
A szív amely,
Becsapott téged.