A magány képlete
Írta: profanus Dátum: Június 12 2019 11:54:36
V
Szívemet szorító bús, üres világ,
Végtelen puszta, kies képzelet,
Ős buja birtokán haldokló vad virág,
Elmúló vegyének ösztön a képlete;
Teljes hír
A magány képlete
Szívemet szorító bús, üres világ,
Végtelen puszta, kies képzelet,
Ős buja birtokán haldokló vad virág,
Elmúló vegyének ösztön a képlete;
Bujdosó álomként suhanó jövevény,
Boldogság forrása nem buzog földemen,
Egekig emelő szent álomszövedék,
Forgószél robog át szerető völgyemen;
Akár, ha nem volna, lelkemet tölti az űr,
Mélyében szerteszét belengi káosz és zűr,
Néptelen sztyeppéin legel a szánalom;
Magányos világom, ha lehetne bő hava,
Tetteknek virágát nevelné nyarant,
S nem járna kék egén hollóként fájdalom.