Poeta társak !
Megpendítek egy húrt a lantomon,
amiböl szomorúan, sír a fájdalom.
Idegen vizeken eveztek,megkerűlve
a szép,magyar költészetünket !..
Nagyjaink adták kezetekben a tollat,
hogy folytassátok,a magyar irodalmat.
Tollával élt mindég a nemzet,ha eltorzul
dicső költőink, rátok se ismernek !
Írd a magyar nyelvet,hogy mindenki
büszke legyen rája. Ti lesztek a jövő
felejthetetlen poétája,Isten áldása,
gyönyörű,szép Magyarországra !..
Ágoston Tibor.