Bánatos az ég odafenn
***
Bánatos az ég odafenn,
Arczán gyászos fellegek;
Gondolatom helyről-helyre
A multakon sorra megy ..
Visszaképzelem élőmbe
A régi szép napokat,
És kezemre önkénytelen
Égő könyek hullanak!
***
Nem tudom miért, de a lelkem
Olyan nagyon szomorú;
És, ha néha vig percze jő,
Olyan hamar elborul.
Mi vagy oh, múlt! hogy tégedet
Fölkeres a gondolat,
S a legkisebb emléknél is
Égő könnyek hullanak !
***
Puszta a táj s mint a sírhant
Hallgat némán ... csendesen;
Óh én ezt a csendességet
Kimondhatlan szeretem!
Elmerengve sorra járom
A köd eltűnt multakat,
S érzem, a mint kezeimre
Égő könyek hullanak !
***
Írta: Katona Árpád 1860 – 1879
***
***
Betrübt ist der Himmel oben
***
Betrübt ist der Himmel oben
Kummers Wolken ans Gesicht;
mein Gedanken vom Ort zu Ort
die Vergangenheit entwich.
Zurückhole die, ins Heute,
an alten schönen Tagen,
und ungewollt auf die Hände,
brennende Tränen fallen!
***
Ich weiß nicht warum, doch die
Seel`, ist so oft bekümmert;
falls ist sie kurz aufgeheitert,
schnell ist wieder zertrümmert.
Was bist du, Vergangenheit, wenn
dich, die Gedanken knallen,
bei der kleinsten Erinnerung,
brennende Tränen fallen!
***
Bare Landschaft, wie ein Grabmal
ruhe, sprachloses schweigen;
diese Ruhe will ich so sehr
immer wieder enteignen!
Grübelnd mache ich die Runde
bei nebligen Grabmalen
und fühle wie auf die Hände,
brennende Tränen fallen!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni