Föld és lég, tûz és víz
Írta: reitinger jolan Dátum: április 06 2008 16:24:31
Bárki légy is, ki verseimet olvasod,
Bár néha elfolyó, tévedt képsorok
Vetülnek égbe, földre, tûzbe, vízbe,
C
Teljes hír
Bárki légy is, ki verseimet olvasod,
Bár néha elfolyó, tévedt képsorok
Vetülnek égbe, földre, tûzbe, vízbe,
Szád görbülhet gúnyos nevetésre.
Hangom lehet sziporka csillám,
Vagy derültség, hullámra hullám,
A létre száll uralmam, ostorom.
Szállj magadba, nyisd meg füled.
Bízom benned, titkot osztok meg veled,
Mert a föld, s a víz fölé emel most
A lég, hisz a forró tûzzel az eget kormozom,
S ha a tûz kikel a néma légbõl,
A föld, a víz, az lég õket követve,
Majd egymásom függnek ezután,
S e földi elemek lebegnek, s föntrõl
Szakadnak rád, s ölelnek önzõn,
Mint apró csillagó, arany foglalat,
A csiszolt drágakõ köré tapad.
Az ég, a sötétben fénylõ, a csillagos,
Mint ember áll, mellkasa a lég,
Hasa a Föld, lába a hasadt szurdokok.
A lélek hevítve hajtja e óriást,
Kering a test, mint annyi más,
Lüktet a tüze, termése gyümölcs,
Pompázva gyilkol, diadalt arat,
S a sok gyolcsruhába göngyölt testalak
Forog, kering e szánalmas ég alatt.
Így most elég, átláttál titkomon,
Elõtted hevert a lelkem csupaszon.