Álom II.
Írta: Anita Dátum: április 06 2008 16:24:44
Reggel egyedül fekszem az ágyban,
végtelenül fájó, kínzó magányban.
C
Teljes hír
Álom II.
Reggel egyedül fekszem az ágyban,
végtelenül fájó, kínzó magányban.
A mellettem lévõ párnára nézek,
s próbálom felidézni képed.
De hamarosan e játékkal felhagyok,
mert szemembõl sûrû könny csorog.
Még csak az elõbb mentél el,
de hiányod máris megvisel.
Tudom már, napom úgy telik el,
várom az estét, mikor megérkezel.
Minden percben rád gondolok,
mikor visszatérsz, már aludni fogok.
Ekkor végre igazán boldog leszek,
újra érzem perzselõ szereteted.
Azt, ami csak ilyenkor lehet az enyém,
mikor ablakomon besüt a holdfény.