Volt egy ifjú pár egykor régen,
Mint, valaha, a népmesében.
Élt egy boldog ember és párja,
Aki őt rég szívébe zárta.
Felesküdtek égre-földre
Együtt lesznek mindörökre.
Boldogok is voltak mindig,
Egészen párja haláláig.
Itt maradt az ember árván,
Aki siratta az arát.
A boldogság az óta csak álom,
Mert szívében nagy bánat van.
Azóta a szíve vérzik,
Mert a boldogság rég hiányzik.
Nem feledi élete párját,
Aki őrá, odaát vár- rá.
Próbált újra boldog lenni,
Nem sikerült neki semmi.
Nem lelte a boldogságot,
Mert a szíve hazavágyott.
Régóta már csak mese,
Párjának a szerelmese.
Nem feledi el a párját,
Aki itt hagyta őt árván.
Pisch Ferenc
2019.07.01.