Ó, furcsa társak…
***
Ó, furcsa társak, emberek,
Köztetek járni nem merek,
Idegen vagyok én,
Búsan bolyongok köztetek,
A jó szótól is reszketek,
Fázós vagyok s szegény.
***
Ó, voltam én vidám s merész,
Álmok gályáin tengerész,
Ki boldog partokat
Keresne, tündér szigetet,
De nem leltem, csak szivetek,
Mely rosszat tartogat…
***
És édes táplálék gyanánt
Ettem a lomha bú-banánt…
***
Mind ellenségesen lohol,
És jó tekintet nincs sehol…
***
Fáj nektek is az öntudat,
A ti szemetek is kutat…
***
Írta: Tóth Árpád 1886 – 1928
***
***
Ach, eigen Gesellen
***
Ach, Leute, eigen Gesellen,
zu Euch darf ich nicht gesellen,
ich bin hier ein Fremder,
traurig irre ich unter Euch
und bibbere von jedem Wort,
ein frierend armer Kerl.
***
Ach, bin froh ‘d mutig gewesen,
als Seemann auf Traumgaleeren,
frohe Ufer suchen
traumhafte Insel erkunden,
nichts als euer Herz gefunden,
wo Hass und Neid wuchern.
***
Und dort nur als süße Nahrung
nur Banane Ass als Warnung …
***
Jeder rennt mit Kräfte ringend,
freundlicher Blick gibt es nirgend …
***
Tut Euch Weh das Selbstbewusstsein,
das Gewissen ist nicht lupenrein …
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni