Irigység
Irígylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irígylem a lombot, mely fölé hajol,
Irígylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze érint valahol.
***
Irígylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irígylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irígylem - s megáldom mégis százszor mindet...
***
Írta: Gyóni Géza 1884 – 1917
***
***
Der Neid
***
Beneide der Brise, der spielt mit ihrem Haar,
beneide das Laub, welches über ihr beugt,
beneide alle Blumen in ihrem Garten
‘d alles, was ihre zarte Hand, je ergreift.
***
Beneide der Strahl, der sie jeden Morgen weckt,
den Wolken, nach dem sie so sehnsüchtig blickte,
beneide jeden Strauch, wo sie je ausruhte,
beneide – ‘d doch segne alles, was sie liebte.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni