Debreczeni Zsolt! Üresség és csend...
Üresség és csend, utánam, előttem,
csak életem menetében, ne érjen ez engem.
Most mégis ér, megtéveszt a világ sivársága,
hogy szerelemből, halk mező, a kietlenság vára.
Ott pusztul minden szép, hol semmi soha sincsen,
reménység, küzdelem, de megmaradt a hitem.
Istenem, ha előttem, s utánam is sötét lesz,
Uram te gyújtsál fényt, szeretetedhez.
Tisztaságot, erőt, szeretetet vágytam,
de mindennap taszítanak, a csendes éj magányban!
Csak te kis szikra, hajnalfény, lobbantsd lángra szívem,
hogy holnap az új remény, véget sose érjen!