H.Gábor Erzsébet
Akár
Mese nincs, az idő szalad,
van, ki mindig sovány marad,
s van, ki felszed pár kilót,
s kihízza a házikót.
Én is ez a fajta vagyok,
a melleim bazi nagyok,
feszül rajtam a ruha,
hasam hája vaj-puha.
Hol van már a kemény fenék,
nádszálvékony, darázsderék,
hol van már a karcsú nyak,
hangom mint a varjúnak!
Néha kell a nosztalgia,
segíthet egy erős pia,
s előjön a karcsú lány.
Felveszem a sztárruhám,
s lehetek így, akár Monroe,
ha szereted, hogyha forró!
Arcom sállal takarom,
s nem számít az alakom.
Az a lényeg, én mit érzek,
két karodban sose félek,
nem nevetsz ki engemet,
ismered a testemet.
Tudod, milyen karcsú voltam,
vágyod, hogy a szomjad oltsam.
Behunyt szemmel hódítasz,
s Marilynnek szólítasz.
2019.07.08.