Üres tér közepén
egyedül állok szoborként.
Virágözön a parkban,
korhadt fapadokkal,
támlába vésett betűkkel,
csókos emlékekkel.
Ha rám tekint a Nap,
itt-ott megcsillanok,
kissé poros vagyok.
Eső mos tisztára,
túristák ámulatára.
Bemutatkozó felirat,
szent László királyt láthatod.
Legendák szólnak rólam,
híres hős lovag voltam,
ma már nem érdekes.
Felesleges lettem,
várom, hogy ledöntsenek.