Nem tudok én már örülni semminek,
Semmi se jó a megkövült szívemnek…
Nem tudok én már örülni semminek.
Annyira szeretném még azt megtudni,
Hogy a szívem képes-e még szeretni?
Annyira szeretném még azt megtudni.
Reményem lángja már kialvó félben,
Lesz-e, ki lángra lobbantja reményem?
Reményem lángja már kialvó félben.
Oly jó lenne, a magánytól nem félni.
Szeretetben hinni, boldogan élni…
Oly jó lenne, a magánytól nem félni.
Hosszúak az átvirrasztott éjszakák…
Rémes a rideg ágy; - álmok meg csalfák.
Hosszúak az átvirrasztott éjszakák…
Semmi se jó a megkövült szívemnek…
Nem tudok én már örülni semminek.
Semmi se jó a megkövült szívemnek…
Szabadka, 2019. június 25. –Jurisin Szőke Margit – 3 soros-zárttükrös csokor.
A versformát Kustra Ferenc alkotta meg. Úgy kell olvasni, hogy először az első és a második sort egyben, utána a második és a harmadik sort! Kötelező a sorvégi rím, az azonos szótagszám.