Fekszem lassan s kedvtelen,
A plafont nézem meredten,
Kezem mozdulatlan s mosolygok,
Úgy fájnak az emberi dolgok.
Máshol jár a fejem,
Szívem szabadra engedem,
Nem kap el a bánat,
Vissza senki se várhat.
Nem kaptam pálcából eleget,
El is fog gyorsan a rettenet,
Miért nem ver inkább az élet,
Ne hagyj ennem, nem féltet.
Folyékony boros élet,
Adj innom, valaki kéret,
De meg ne idd a mérget,
Az engem illet.
Ó míj gyönyör ez a csendes lét,
Megírom szavam minden percét,
Álj se toll se papír,
Ez számomra ír?
Nem, vár már az úr,
Ki istenként a földi gyaúr,
Ostor szívemre a tapasz,
Csak ne hangozzon panasz.