Utolsó szó
Írta: Heather Dátum: Július 01 2007 14:16:46
mert a szív nem felejt,
csak az ész az, mi béklyót ejt.
Teljes hír
Utolsó kiáltásom küldöm neked,
Utolsót, aztán engedd el kezem,
engedd el, kérlek kedvesem!
Nem azért kérem, mert nem szeretlek,
azért kérem, mert nem feledlek,
s míg minden fájó kínnal töltött éhez? nap gyötör
addig a szívem lassan összetör.
Mondd, hogy nem kellek, hogy nem szeretsz,
hogy mit mutattál, csak álmodtam, akkor elmehetsz.
De ha kicsit is benned él még a tegnap,
jöjj s ne hagyjad,
hogy elvesszen az id? tengerén,
hogy elhagyjuk egymást, te meg én.
Ó, hogy szeretnék karodban megpihenni,
Fáradt vándorként otthonra lelni.
Békét, boldogságot csak nálad kaphatok,
Pár órára csak tudom, de veled maradok.
Csókod az élet vize nekem,
engedd, hogy szomjam oltsam vele.
Szeretlek!
S ha el is mész, soha nem feledlek,
mert a szív nem felejt,
csak az ész az, mi béklyót ejt.
Megkötöttél.
Utolsó kiáltásom küldöm neked,.
Utolsót, aztán ha kell, hát elmentem,
de életemnek ezzel vége,
meghaltam, temess el végre!