Élet-töredék XXVII-XXVIII.
Írta: LouisdelaCruise Dátum: április 07 2008 04:27:55
T
Minden lezáratlan maradva,
S mint egy otthagyott Emlék-könyv;
Kinyitva, hogy bárki lapozza.
Teljes hír
A mondat!
Minden lezáratlan maradva,
S mint egy otthagyott Emlék-könyv;
Kinyitva, hogy bárki lapozza.
- Tán írjon is egy-két sor közönyt, -
Csépelt szavakat, - "Emlékül barátomnak!"
- Furcsa kívánságok sorai között!
Majd sorsára hagyni a sárguló lapokat,
A kopott porlepte, kemény fedelet,
S a rozsda marta csatokat!
Nap szívta tinta, halványkék 'nefelejts,
A "Barátság Örök" - csak mondat,
De értelme, a "mindenek" felett!
Örök már csak egy van, mit mondhat, -
Szól a magány - "Már csak én maradtam neked!"
A mondat!
(tovább..., ne tedd!)
- Ha így is van, jobb, ha tûzre dobom!
Hadd égjen, vesszen minden lapja;
Enyéssze, harapja a falánk láng,
Legyen múló felejtés minden oldala!
De fakíthatja Nap tüze, s korom
Fedheti, szívhatja tinta-kékjét idõ pora,
- S ha igazság utolsó perce, - hát
Így, Igaz-barátság nem érhet véget soha!
...Ujjaim közt pernye, s mormolom,
"Rossz igét hirdetett, s csalt a számra,
- Ha még lehet, kérem megbocsátását!"
- Igaz, tûz enyészte, s csak gyászolom...
- A hazug sorokat, de váljon igazamra,
Ha elnyerhetem "Hû-bocsánatát!"
20080403-04
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!