Eljött az éj, s úgy rettegek,
Karomból darabok,
Néznek az istenek,
De én bele harapok.
Napok óta fekszem,
Az elmém megszakadt,
S háborúban lelkem,
A csomós fű alatt.
Mosolygok, szemebe könnyek,
Utálom az eget,
Várom hogy dögöljek,
De nem adnak véget.
Nincs igazság, valóság se,
Darabjaim repülnek,
Szerte s egyre szerte,
Menekülnek.
Minden vers,
Minden szó,
Mind oly nyers,
S húsba maró.
S ha ordítok is,
S eszem el veszem,
Csak nyomoríts,
Jelentésem úgyis megteszem.