A kutya barna volt és kicsit sánta,
én két bottal mentem az ital-házba,
szép július volt, nyár izzott merengve,
a fal mellé ült, éppen velem szembe,
bent pár ember szólt, higgadt, lassú kedvvel,
hogy Európa mit kezd új szelekkel,
a hanglejtések tűntek ismerősnek,
az új baráttal hallgatgattuk őket,
vak fény hasalt a vásott ellenzőre,
és nőt ültettek földrészünk ölébe,
mi szótalanul dajkáltuk a békét,
s én váróztam a kedves visszatértét.