Debreczeni Zsolt: Elmentem...
Elmentem. és ott, mindig fénylett a nap,
sugárzott szívárványt, fénylett sugarakat.
Remélte és hitte, hogy van még olyan éj,
mely jó nekem, hogy többé, soha nem hoz fényt....
"de suttogta halkan, hogy mindig van remény"
M