***
A világ és én
***
Megvetésem és utálatomnak
Hitvány tárgya, ember a neved!
A természet söpredéke vagy te,
S nem király a természet felett.
A teremtés legutósó napján
Alkotott az isten tégedet,
Elfáradt már ekkor a munkában,
S így jelessé nem teremthetett.
***
Szeretélek téged egykor, s szívem
Veled hű szövetséget köte,
Megvetésem és utálatom lett
E szövetség kettős gyermeke;
Jól ismerlek, te nem érdemelsz mást,
Nem, mint megvetést s utálatot...
Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,
Avvagy talpad mással nyalatod.
***
S azt hiszed tán, te nyomoru pára!
Mint te, én is olyan rab vagyok?
Azt hiszed, hogy én dicséretedre
Vagy gyalázatodra hallgatok?
Azt hiszed, hogy tettben és irásban
Engem aggódásnak férge rág,
És szorongva kérdezem magamban:
Mit fog erre szólni a világ?
***
Hidd, ha jónak látod; ámde tudd meg:
Én nem függök tőled semmiben,
Amily útat választott magának
Lelkem, rajta egyenest megyen.
És ha tetszik engem fölemelned,
Ám emelj föl, mint bálványodat;
Ha fölültetsz fejed tetejére,
Majd kirúgom szolgafogadat!
***
Írta: Petőfi Sándor
***
***
Die Welt und ich
***
Für meine Verachtung und Abscheu
eins lumpiges Objekt, der heisst Mensch!
Abschaum der Natur bist du geworden,
und kein König über der Umwelt.
Am hintersten Tag der Schöpfung
hat dich der Herrgott erschaffen,
er war schon ermüdet von der Arbeit,
ein besseres könnte er nicht mehr machen.
***
Vor langer Zeit, hab ich dich geliebt
mein Herz war mit dir verbunden,
Geringachtung und Verabscheuen
wurde das Ergebnis dieser Verbindung.
Ich kenne dich gut, anders hast du nicht verdient,
nein, nur Abscheu und Verachtung …
Dienertreiber, oder Pfoten lecker,
oder die anderen lecken deinen rund.
***
Du denkst sicher, du elende Kreatur!
So wie du, bin ich auch gefangen?
Du denkst, dass ich auf deinen Lob warte
oder, das ich auf dich werde wieder reinfallen?
Du denkst, dass in meinen Taten und schreiben,
mich der Wurm der Besorgnis knabbert,
Und ich mich mit Beklemmung Frage:
Was wird der Welt auf das antworten?
***
Glaube es, wenn du gut findest, aber wisse:
Ich unterliege dir in keiner Weise,
auf den ausgewählten Weg gehe ich
welche meine Seele schon längst aufzeigte.
Und wenn dir gefällt mich hochzuheben
indessen erhebe mich als deinen Abgott;
wenn mich auf deinen Kopf platziert hast,
dann werde für deinen Dienerzahn das Schafott.
***
Übersetzung: Anton Muci-Tóni