Gara Mária.....
Hatalmas várnak a sok ablakán,
Az egyiken a holdvilág kukucskál.
Valaki alszik ott,fehér ruhában,
Valakiröl álmodik,beszél magában,
Szerelmét hívja boldogságában.
Jött László elébe,virágcsokorral a
Kezében vitézi díszben ami több
Volt mint álom a fiatal szivében.
Mária nem várt,szaladott elébe,hogy
Szive boldogságát magához ölelje.
Gara Mária szivét Hunyadi Lászlónak
Adta, kinek a pallós a bárdot csiszolgatta.
Várni az itéletet,őrölte az idegeket.
Hírnökök jöttek,mentek mindenki várta
A régóta várt és remélt kegyelmet.
Mária álmábol felsikoltott,valami rémeset
Álmodott,ablaka a St.György térre nézett,
Ijedtében hamar kinézett,amit látott ott,
Sötét felhő takarta a napot,Hunyadi László
Feje a tönk mellett vérben ázott.
Királynak kegyetlen itélete gyűlöletet
Hozott két nemzetre,Gara Mária szivét
A fájdalom megtörte,szerelme halála
Őt örök gyászba küldte.Hunyadi László
Emléke örökre megmaradt a történelembe.