Az emlékeim kigyagnak,
De semmit se feledtem,
Ébren voltam éjszaka,
S álmodtam éberen.
Gondolkodtam,hisz ez maradt,
Fejembe enyhe őrülettel,
S verseket írok, az a fa alatt,
Gyermeki lélekkel.
Tanítottam, nem mást, az életet,
Volt ki felnézett tán,
S elfeledtem a végzetet,
Hogy mi lesz holnap után.
De nem is érdekelt, még most se,
Örület, vagy túlzott gondolat,
Egyik szomorúságát önti szívembe,
S úgy érzem a világ itt hagy.
De itt vagyok még, semmit se feledtem,
Istenem halodt, s magam vagyok istenem,
S ha nem leszek, őrizd meg emlékem,
Hogy az életemet is egy versre cseréltem.