H.Gábor Erzsébet
Szolga voltam
Pont került az i-re, végre!
Nem vágyom a fals mesédre,
önként voltam balga rabod,
végre újra szabad vagyok.
Szolga voltam, úrrá lettem,
bűneidért én fizettem,
vállaimra raktál mindent.
Véres térddel kértem Istent,
oldozza fel makacs szívem,
hadd legyen a létem sínen,
ne hagyja, hogy tévelyegve
keressek írt szégyenemre.
Kiismertem hamis szavad,
aki gaz, az, gaz is marad!
Nem láttam a vak szememmel,
téves útra hogy vezetsz el.
Elherdáltad minden kincsem,
szívedben már semmi sincsen,
úgy kong, mint egy üres edény,
fala jeges, hideg, kemény.
Nem is lakna senki abba’,
mert ha lakna, belefagyna,
abban tűz még sose égett,
nem érzett még melegséget.
Aki nem tud szívből adni,
s aki csaló, önző, kapzsi,
ne higgye, hogy büntetlenül
ússza meg, mert sokba kerül!
Bezártam az ajtót végleg.
Mintha nem is ismernélek,
úgy nézek át eztán rajtad -
nem engemet, magad csaltad!
Még időben észhez tértem,
józanságom lett a vértem,
pont került az i-re, végre!
Hála jár az Úrnak, érte.
(Kép: Internet)