H.Gábor Erzsébet
Tévedés voltál
Tévedés voltál, vak remény,
érzékek csalfa csillaga,
nem csábít már az éjszaka,
nem sirat már a költemény.
Súlyos teher a múltkabát,
ledobom foszló göncömet,
remélem, többé nem követ
emléked árnya, fals barát.
Sebemre gyógyír lett a fény.
Nem kell az éj, a sejtelem!
Gyógyul a seb a lelkemen,
ragyog a Nap, és érzem én;
valódivá lett életem,
s látóvá vált a vak remény.
2019.07.28.