Mikor ördög leszállt a szent földre,
S csak néztek rá dermedten az angyalok,
De ő csak mosolygott, majd röhögve;
"Mit féltek, hisz én vagyok".
Nem szóltak, lépni se mertek,
Szívük épp hogy dobbant,
Ő csak állt, várta, mikor jönnek istenek,
S karjában ezer lélek roppant.
Mikor az ördög felszállt,
S mindent itt hagyott,
Most az égen sírnak bőszen az angyalok,
S megannyi halott.
És végül ő is sírva fakadt,
Mikor szemével látta,
Hogy isten szíve rég felszakadt,
S vére folyik a világra.
Az ember volt és mindig ő is lesz,
Ha az élet ad is és van mikor vesz,
De ordítva is új életet tesz,
S légy ördög te is, ha ilyet még mersz.