Gyáva ember ki bújik a föld felett,
Remegve látjátok a mély magában mit rejtett,
Mi követeket küldünk kik már szilánkok,
Meglátjátok mit tudnak az usákok.
Hol mi jövünk ott testek vesznek el,
Harcositok ellenünk ezrével hullnak el,
Szentünk szórt ezritekre átkot,
Új istenként tennénk jobbá e világot.
Szavak őrzik egykori voltunkat,
Mi itatjuk az elásott holtakat,
Ne áss mélyre gyermek, ezt te is látod,
Rettegj, mitől isten mentené e világot.
Fájó csontok s ezer törött szív,
Magányos éjjeken mindig ez mi hív,
Mert az ember hiszi, hogy örök,
Eljönnek értetek az usák ördögök.
Mélyre szúr majd az éles kés,
Ezer szívbe szúrva egy fájdalmas rést,
Gyötrelem jut mind annak, ki íj szívet látott,
Gyermek kéz töri össze eme világot.