Debreczeni Zsolt: A fény
A fény mely szemünkbe, csillogóan árad,
könnyű szellő, bús harmat, sem ostromolhat várat.
Erődöt vagy százat, de pusztaságban házat,
csak ragyogás mely éjt, már soha fel nem válthat.
Könnyed a napsugár, ha meglátja a fényt,
álmos a Holdsugár, ha csillogásban ég.
Tiszta a két kezem, ha meglátja mi szép,
tündöklő napsugár, váltja fel az éjt.
A fény most el sem lankad, mindig velem alszik,
álmos napsugárban, ragyogás nem látszik!
Csak Holdsugár az éjben, mely vacogva sem fázik,
ilyen az én szívem, a hűségben világlik....