Családnak, barátoknak, neked és az álnoknak
Írta: Inis Corphlo Dátum: április 07 2008 04:32:04
T
Látnok lennék,
ha látnám a térdepelõ magányt,
Teljes hír
Látnok lennék, ha látnám a térdepelõ magányt,
Árva lennék, ha befogadnál, engem, s szívem egyaránt.
Sírhatnék, ha síromon sírásó ülne pipázva,
Lehetnék villám, ha fába csapnék cikázva.
Álmos pille lennék, kertedben pilledten,
Kit elkapsz hálóddal, s bábbá válnék hirtelen.
Lennék perzselõ hópehely bõrödre szállva,
Ott hûlnék ki, mint az elfeledett kályha.
Koldussá válnék, ha nem dúskálnék a semmiben,
Tudnám, hogy milyen vagy, ha nem tudnám mi a "semmilyen".
Lennék a csöndben ketyegõ óra,
De elhallgattam a zajban, már évek óta.
Ülnék egyedül, ha mellettem feküdnél,
Lennék pázsit, melyen álmosan elterülnél.
Lennék fatörzsön hûsölõ zöld moha,
De ki kõbe vési neved... nem lennék soha.