H.Gábor Erzsébet
Amikor még
Amikor még gyermek voltam,
elringattál két karodban,
biztos helyem volt az nékem,
meleg tollú, puha fészkem.
Amikor már cseperedtem,
meleg kezed elengedtem,
s úgy repkedtem, mint a madár -
nem volt törvény, nem volt határ!
Lassan én is felnőtt lettem,
rólad meg-meg feledkeztem,
eltemettek nehéz gondok,
s csak magamért voltam boldog.
Aztán mikor anya lettem,
én is épp azt érezhettem,
amit te, míg átöleltél,
s tudtam már, mit, miért tettél.
Annyi hibát elkövettem,
nem volt könnyű helyretennem,
tudom, mindet megbocsátod -
megfizettem már a vámot!
Apró lettél, mint egy gyermek,
válladon az évek, terhek.
Vén szemedben hála lobban,
s megpihensz a két karomban.
2019.08.03.