RELIGIÓ...
Írta: szoszircsi Dátum: április 07 2008 04:32:21
T
Kiállok az esõre,
mossa le rólam az éveket.
Teljes hír
Kiállok az esõre,
mossa le rólam az éveket.
remény vigyorog fehéren ,
keresem a békém...
mellettem cammognak a zömök hegyek ,
homlokát ráncolja a Hold ,
az ég szekere tüzektõl roskadozik
s mi egymásból
növünk ki észrevétlen !
Zöld mezõt fest a tavasz
évek tûnnek el mögöttem ,
s ahogy láng verõdik arcomra -
tekinteted , mint kerítés fog körül...
Vakítón kéklik nevetésed ,
elloptad nekem a Nap melegét
vizek morajlását
kövek csengését
és törtél az égbõl egy szeletkét...
De
megborzad a messzeség ,
messzirõl jött , mint az ígéret ,
nyúlt árnyak leselkednek
s lelkemig hasít a hideg.
Ablakomon kopogtat
a szél lomhán ömlik
a csend- a hangok üstje ,
a ahogy foltozom az idõt
korhadt bölcsõ mocorog
a padláson ,
pókhálók tánca zizeg -
homlokunk redõi az évek ,
s mig levetett kabátok
melegéhez bújok
lábaikban súlyos várakozással
hátrahõkölnek a fák...
Velünk lélegeznek az alkonyok
s hajunkba borzol a szél ,
alábukni siet a láthatár
s bõrömön sikamlik a kéj...
Árokszelte utakon
álmodik a mosoly ,
könnyes felhõk
kõzsákokkal birkóznak ,
s amíg a zárak csendje
fel nem foszlik ,
beszélgetek egy kicsit
a csillagokkal...