Remény
***
Az emberek álmodnak, mesélnek
a jobb és a szebb jövőről;
egy boldog, aranyos célt remélnek
's hajhásszák teljes erőből.
Öregszünk, de az ifjúság még,
hívő ember, csak jobbat remél.
***
Remény vezeti az életbe,
ott lebeg a vidám gyerek körül,
ifjút csábítja igézete,
mely aggal a mélybe nem merül;
a sírban sem üldözi tovább a fényt,
's a sírra elveti – még a remény.
***
Nem üres hízelgő őrület,
megszülve egy bolond eszében,
szívnek tudtul adja egy tünet:
mi jobbra születtünk e létben.
És mit nekünk a szívünk jelzett,
nem csalja meg a remélő lelket.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni...
***
***
Hoffnung
***
Es reden und träumen die Menschen viel
von bessern künftigen Tagen;
nach einem glücklichen, goldenen Ziel
sieht man sie rennen und jagen.
Die Welt wird alt und wird wieder jung,
doch der Mensch hofft immer Verbesserung.
***
Die Hoffnung führt ihn ins Leben ein,
sie umflattert den fröhlichen Knaben,
den Jüngling locket ihr Zauberschein,
sie wird mit dem Greis nicht begraben;
denn beschließt er im Grabe den müden Lauf,
noch am Grabe pflanzt er - die Hoffnung auf.
***
Es ist kein leerer, schmeichelnder Wahn,
erzeugt im Gehirne des Toren,
im Herzen kündet es laut sich an:
zu was Besserm sind wir geboren.
Und was die innere Stimme spricht,
das täuscht die hoffende Seele nicht.
***
Írta: Friedrich Schiller