Írhattam egy verset,
S megírtam ezret,
Majd ember húst ettem,
Döglötten, nyerset.
Embert s állatot,
Hisz egyenlőség vala,
Csoda, van még lelkem,
Mi gyermeket váratott.
Áldozat a költészet,
Egy megsérült bak,
S véres nyomait szegem,
Bármij fájdalmas is a történet.
De mikor elkapom,
Könnyes szemébe nézek,
Az örök vadászatnak élek,
De a reményt meghagyom.
Megsúgom: "Menekülj te kurva!"
Hagyom hogy elfuthasson,
S ha azt is hiszi örök,
Sajnos végül ellepi a murva.