Szemem fekete lesz,
Megroppant az ihlet,
S eszem istenné tesz,
De nem találok hívet.
A hideg rázza lelkem,
Olyan közeliek a csillagok,
Alig mozdul kezem,
Úgy hiszem meghalok.
Borzongat az érzés,
Szavaim az égbe szálnak,
Mint testemből puszta vérzés,
Úgy csöpögtetem a világnak.
A hányinger kerülget,
Művészet és ego,
S végül istent szülhet,
Ez miért lenne jó?
Lélekben megtörve,
A földön elfekve,
Egész testben remegve,
De leírva versbe.