MPénzár Miklós Csaba
Marcsinak...
Szerettelek volna, már régen
meglepni, valami szépséggel
Írni, a mi kis patakunkról
és, az illatos, sárga rózsákról
Igaz, a kedves Rinya patak
vidáman csacsogva szalad
Megcsillan hátán, az ég kékje
játszik rajta, a napsugár fénye
Olyan békés, olyan csendes
pedig, már több száz éves
Most, oly jó meg állni mellette
a régi emlékeken elmerengve
Hallgatni, hogy mit beszél
mert állandóan, csak mesél
Regél a múltról, vagy a máról
a szépséges, közös jövőnkről
Mert lesz jövője Nagyatádnak
a virágok, gyönyörű városának
Évfordulónkon virágra vágytam
Tőled egy szál sárga rózsát kaptam
szépséges emlékeket felidézve
Csend és béke költözik szívembe.