Látod ezt az apró csodát?
Most állj meg! Itt van, közel!
Lehet, hogy ez a pillanat
soha többé nem jön el!
Ne siess, most élj, az idő
sebesen halad tova!
Nem vár rád, húzza a csíkot,
úgy, mint a szupernova!
Nézd, ott azt a felkelő napot,
kacéran szálló lepkét,
világot, mely titokkal teli,
és az évszakok jöttét.
Zengő ligetet, madárdalt,
a csobogó patakot, -
csodáld! Érzed, már nem is fáj,
hát tedd félre panaszod!
Tárd ki szíved kapuját,
vedd le a rozsdás lakatot!
Építsd újra bujává,
a kiszáradt sivatagot.