Ébredj... szerelmem,
a hajnal most van az égen,
s előtted térdel,
s én egy csókot kérek szépen.
Ébredj és jöjj ide csendben,
hogy lásd... ott az ég milyen szép,
míg én az ölemben szorítalak,
s csókolózni szeretnék a hárs alatt.
Ébredj..., mert hamarosan,
a nyár elsuhan,
sugara még ébreszti az embert,
de majd elűzi báját... varázslatát a csendnek.