Szász Béla: A szegedi gólyák / Die Störche von Szeged
Írta: Toni Dátum: Augusztus 26 2019 13:33:05

---

Gy.

Kikeleti langy fuvalmu
Szellő érkezése!
Dél szakáról jön a gólya,
Egy perczig se' késve;

---

Teljes hír

---

***
A szegedi gólyák
1
Kikeleti langy fuvalmu
Szellő érkezése!
Dél szakáról jön a gólya,
Egy perczig se' késve;
A sereg száll s ismerős táj
Fölött vágyva néz szét,
Bár még messze ködbe veszve:
Lesi régi fészkét.
2
Minden uj völgy hajlásánál
Egy csapat kiválik:
Itt a hajlék, melyért fáradt,
Vágyva oly sokáig;
És leszállva édes álma
Szép jövőjét festi:
Fészke ép még, pelyhes népét
Nagyra itt növeszti.
3
Hajh de lenn a rónatájon
A raj visszadöbben:
Ismerős sik zöld vetése
Úszik sürü ködben;
Sürü ködből, közelebbről,
Zajgó tenger válik,
El se látnak habzó árnak
Mind a két partjáig!
4
Hova lett a nádas kis ház,
Kéménye is hol van ?
Mely felé ugy dobbant szivök
Már a kék távolban !
Kis ház s kémény vizek mélyén
Porlik szétomolva
S mely még áll: a palotára
Nem fészkel a gólya
5
S ott kóvályog körbe, körbe
Árva gólyák serge,
Most hagyá el s kelt im' újra
Haragos tengerre.
Visszatérni ? El nem éri
Másik tenger partját —
S itt e honban fészke romban,
Hullámok takarják . . .
***
Szász Béla 1840 – 1898
***
***
Die Störche von Szeged
1
Frühling hafte laue Biese
zu uns eingetroffen!
Von dem Süden komm jetzt der Storch,
pünktlich hier geflogen;
für den Storch bekannte Landschaft
gierig schaut sie nach West,
obwohl im Nebel verschwommen:
Sucht sie das alte Nest.
2
In der Kurve vom neuen Tal
eine Gruppe bricht aus:
Hier ist das Nest, den er suchte,
schon lang an einem Landhaus;
und landet sie ans Ziel des Traums
schönen Zukunft ausmalend:
Sein Nest ist noch wohlerhalten,
auf junge Strolche wartend.
3
Ach, aber unten an Blachfeld
der Schwarm fängt an zu krengeln,
die vertrauten aussäten
schwimmen im dichten Nebeln;
aus dem dichten Nebel näher,
wird ein laut wallendes Meer,
man sieht auch kein Ufer nirgends
und weit und breit kein Wehr.
4
Wo ist das kleine Schilfhaus hin,
wo ist der Schornstein eben?
Zu dem, ihre Herzen flattern
schon in den blauen Fernen!
Dass Haus 'd Kamin tief im Wasser
lang zusammengesunken,
‘d das, was steht noch: Ist der Palast
wo Störche niemals nisten.
5
Und da irren sie rundherum
wie die verwaiste Kinder
eben haben es verlassen
und hier ist das Meer wieder.
Rückkehren? Doch erreichten, kann
die andere Küste reckt –
hier daheim, das zerstörte Nest
von den Wellen zugedeckt.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni