Mi szépet írjak még neked,
dicsérjek zúzós vén telet,
rajzoljak harmatos tavaszt,
mit hólé csikar s megdagaszt,
a nyárról szóljon énekem,
mi átbukdácsol bérceken.
fessek talán egy barna őszt,
levélben rejlő csalfa csőszt,
alkossak szóból karzatot,
vagy lélegzetnyi dallamot,
láttassak jót, vagy vad gonoszt,
a rossz bennem csak jót fokoz.
Ha erre kérsz, hát megteszem,
míg tenni hív az értelem,
de tudd: a tört egész mögött
igazság áll ott, az örök.