Komm zu mir!
O wende nicht dich ab von mir
Mit Augen thränenschwer!
Zog schöne Freude mich zu dir,
So thut's das Leid noch mehr.
Nicht frag' ich, was die süße Lust,
Der Stimme Klang dir nimmt:
Es ist die reiche Menschenbrust
Am leichtesten verstimmt.
O schweig' nur still! doch wenn ein Bann
Dich ungewohnt bezwingt,
Wenn, was dich sonst erfreuen kann
Mit holdem Schein, versinkt,
Wenn unter einer Seelenlast
Dein froher Muth entwich -
So komm zu mir zu stiller Rast
Denn sieh – ich liebe dich.
__________________________________
Jöjj hozzám!
Ha könnyben úszik két szemed,
Ne fordulj el sosem!
Hozzád öröm vitt engemet,
S e könny úgy fáj nekem.
Nem kérdem, mit jelent neked
A vágy, az édes méz:
Az érző emberkebleket
Megcsalni nem nehéz.
Ó, hallgass, ha egy érzelem,
Egy szokatlan legyűr,
Ha az, mi örömöt terem
Fényével, elmerül,
Ha kedved felvidulni hajt,
Míg lelked bús, nyomott…
Csak jöjj hozzám pihenni majd,
Szeretlek – jól tudod.
* * * * *