Egy íróklub versolvasó estjére
Írta: Toni Dátum: Szeptember 04 2019 12:01:18
Gy.
Egyik sem különb közülünk
az öreg Deákné vásznánál,
csak a színek s minták mások
de az anyag, az ugyanaz.
Teljes hír
Egy íróklub versolvasó estjére
***
Olyan lett már ez az oldal
mint késő ősszel a határ,
hol az egykori szeretet
elszállt mint a tarka madár.
***
Határban is a szép virág
ma ott a szárán hervad el,
magányban élte életét
bár ott volt a többiekkel.
***
Ne önmagad tegyed mindig
a sorban az első helyre,
mielőtt elhatároznád
gondolj mindig arra az egyre:
***
Ne mindig a tiéd legyen
vagy azé ki már rég meghalt,
mondj el ma egy versét annak
aki most ott melletted van.
***
Látsz egy csodálkozó szempárt
benne egy zavart könnycseppet,
melyet spontán előcsalt, a
versét olvasó szeretet.
***
Olyan rengeteg tagunk van
óriási a választék,
olyanok mint a szivárvány
's nem mind egyszerű azúr kék.
***
Holnap majd ő lep meg téged
és mi örömmel hallgatunk,
az élet, kapni és adni, de
ha nem adunk, mi sem kapunk.
***
Szomorú szerelmes versek
a nem viszonzott érzések,
azt több órán át hallgatni
mogorva lesz minden lélek.
***
Mondj már egy vicces verset is
’s meglátod, örülni fognak,
mindenki mosolygog ’s örül,
hogy egy kis mosolyt elnyomhat.
***
A holt költőket tisztelni
náluk örök a szeretet
a kortársakkal szeretve
és hallgatni a verseket
***
Vessük el tőlünk az érzést,
hogy jobb vagyok mint a másik,
szilárd kő is a patakban
idővel homokká válik.
***
Egyik sem különb közülünk
az öreg Deákné vásznánál,
csak a színek s minták mások
de az anyag, az ugyanaz.
***
Mucsi Antal-Tóni 2013 December 12