Ophelia...
Hatalmas fal vette körűl a vár épületet,
Hol szerelmes szive sokat szenvedett
Szivét adta könnyelműen Hamletnek ki
Nem adott neki mást csak üres igéretet
Sötét felhők gyülekeztek Helsingőr felett
Claudius a király hatalma megremegett
Megőlte az öccsét mondták a szellemek
Polónius próbálta simítani a történteket.
Ophelia vágyott a szerelemre, gyönyörű
Hangja szivének legszebb dalát énekelte.
Hosszú haja majdnem leért a földig,mikor
Látta szerelmét sóhaja szállt fel az égig.
Hamlet nyugtalan vólt barátja Horatio aki
Bíztata őt az igazság felderítésére,apja
Aki mint szellem visszatért éjjelente neki
Mondván Claudius vólt aki megmérgezte.
Ophelia nézte a gyülemlő eseményeket,
S reménye egyre halványabb lett,apja
Polónius nem bízott hamlet igéreteiben
Oktatta lányát,hogy ne reménykedjen.
Hamlet felkészűlt mindenre megvédeni
Jogát a királyi székre,felásta apja sírját
A temetőbe,itt más választás nincsen,
Lenni vagy nem lenni,ez van a kérdésben
Ophelia napról napra jobban tébolyodott,
Szive elviselni nem tudta amiket látott,
Lement a vízpartra,hullámokba vetette
Szerelme vágyát minden boldogságát.
,
Eljött a nap,ahol a király előtt bemutatták
A szindarabot:Claudius gyilkos! Mindenki
Kardot rántott.élve senki nem maradt és
A Dán kirlyságon egy sötét fólt maradt !
Ágoston Tibor