Megette a nyár az illatos tavaszt,
mohó vággyal gyümölcsöket érlelt,
sárga repcét, aranyló búzamezőt,
andalító holdas estéket képzelt...
Madárka gubbaszt falevelek alatt,
fáradt, már tegnap is lustán énekelt,
de a tücsök csak ciripelt, ciripelt,
hogy minden csillag ragyogva ébredt fel...
Pattog a tűz, szalonnát sütögetnek,
van aki ül, van aki eléje térdelt,
Szent Iván éjjelén a félhomályban,
szikrák közt a pillangó páholyt bérelt...
Jég, légkondi, ernyők és hűvös szobák,
az ember forró húslevest ebédelt,
forró rántott húst és sütemény-csodát,
kávét a végére, majd szép reménnyel...
Megérett végre a sok magyar dinnye,
csábít friss kenyérrel, édes levével,
megette a nyár, a hónapokat is,
visszaöklendezi majd emlékképekkel...