Hamarosan sátrat bont a nyár,
Szótlan tovaoson… Ó, mily kár.
Délre szállnak a fecskék, darvak,
A fészkek üresek maradnak.
A Nap még ontja a melegét,
Érlel szőlőt… őszi csemegét.
Az éjjelek már hűvösebbek,
Ligeti padok kietlenek.
Véget érnek nyári szerelmek,
Esőcseppek csendben peregnek.
A vágyak csak álmok maradnak,
Rózsaszirmok… földre lehullnak.
Lehull az első színes levél,
Szomorúan duruzsol a szél.
Hit, remény parazsa hamvad már,
Lesz-e még új tavasz, forró nyár...?
Szabadka, 2019. szeptember 3. –Jurisin Szőke Margit