A kokott !
Üres gyomorral Salzburgban sétáltam,
ötvenhét őszén,szeles,alkony tályban
Mellém szegődött,szegényes kis kokott.
szánalmas szemei sóvárgást mutatott.
Félrehúzta kabátját,hogy lássam a lábát
gondolta izgalomba jövök, látván formályát.
Fázott szegény láttam rajta,vajon mi lehetett
ami őtet erre a szomorú sorsra jutatta !
- Édes lányom,ha tudnád milyen sóher
vagyok,adnál egy pár shillinget,enyhítené
éhségemet - Jobban megnézett,látta rajtam
rossz ajtón kopogott,mondott egy helyet
ahol ingyen ebédet kapok.Elmentem oda
kolostor volt, kedves apácák,nincsteleneket
szolgálták,a sor legvégén felismertem,
mosolygott rám a kis kokott.
Ágoston Tibor