P. Molnár István: Bár hányszor születnék / Falls ich nochmals ge
Írta: Toni Dátum: Szeptember 20 2019 11:46:06

---

Gy.

Nyáron, midőn földeimet szántom
Gondolatim messze elbocsátom :
Meg-meg térnek a kis pacsirtával,
Melly fölöttem szinte szánt dalával;

---

Teljes hír

---

Bár hányszor születnék! *)
1
Kis udvarom' kellő közepében
Egy galamb-pár repked szerelmében;
Szét repülnek, de csak a munkára :
Szalmáért megy az ártatlan pára ,
S abbul együtt fészket raknak ketten.
Kis feleségemmel tanulunk e leczkén;
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én !
2
A tavasz tán csak azért ollyan szép
Hogy zöldbe jár városokbul a nép ?
Virul tenyész, szeret ekkor minden:
S én mindennap gyönyörködve nézem,
Mint lesz anya a felviruló föld.
És lám segítek is e föld tenyészetén ;
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én !
3
Nyáron, midőn földeimet szántom
Gondolatim messze elbocsátom :
Meg-meg térnek a kis pacsirtával,
Melly fölöttem szinte szánt dalával;
Én is mint ő : ollyan szabad vagyok,
Hiszen csak kezem van a földdúló ekén :
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én !
4
Mikor a nap utolsó sugára
Elmerül a nyugoti rónába,
Elballagok ekém után haza,
Készen vár rám : nőm és a vacsora.
Vesszőn nyargal kis fiam élőmbe;
Múltomra gondolok gyermek-fecsegésén :
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én!
5
A marháim sorba hevernek le
Ugy nyugosznak, szinte nyögnek bele.
„Munka után édes a nyugalom"
E közmondást naponként tanulom.
Reggel korán uj erőre kelek
Munkámat ugy kezdem, a hogy jó keresztyén
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én!
6
Télen élem legszebben világom
Tele csűröm, tele van hombárom.
Ha adómat egyszer lefizetem :
A rosz időt falon át nevetem;
S olvasgatok a meleg szobában,
Azt olvasván nőmnek szelid nyugodt képén :
– Bár hányszor születnék, földműves lennék én !
***
P. Molnár István
***
*) Az a jó mezei gazda,a ki ezt a verset irta, maga sem tudja tán, hogy millyen szépet irt. Ez ám egészséges, tiszta érzésből származott dal, mellynek szerzőjében, daczára ismeretlen serének, könnyű felismerni az ihletett költőt. A beküldőnek kö¬szönettel tartozunk e közleményért. Szerk. Vasárnapi Ujság pest December 2-án 1855.
***
***
Falls ich nochmals geboren würde! *)
1
In der Mitte meines kleinen Hofes
die Tauben fliegen zu dem Zaun Tores;
sie fliegen weg, aber nur zur Arbeit:
das Stroh zu holen zu der Baueinheit,
um zusammen ein Nest zu bauen.
Weil meine Frau und ich, lernen wir als Maurer;
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
2
Der Frühling ist vielleicht darum so schön
dass, die Stadtmenschen herausgehen ins grün?
Gedeiht und wächst hier alles mit Freude:
Schau‘ zu wie freuen sie sich die Leute,
wie zu Mutter wird die boomende Erde.
Und ich werde der Erde helfen auf Dauer;
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
3
Im Sommer, wenn ich meine Länder pflüge,
meine Gedanken sind in weiten Flüge‘:
Sie kehren mit einer Lerche zurück,
mit seinem Lied pflügt sie auch mit mir zum Glück;
und ich ebenso wie sie, bin auch so frei,
die Hände am Pflug, und pflüge wie ein Dessauer:
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
4
Bei dem letzten Strahl der Abendsonne,
wenn versinkt in der westlichen Wonne,
ich gehe auch mit dem Pflug nach Hause,
dort ist: meine Frau und das Abend Jause.
Mit dem Steckenpferd reitet der Sohn zu mir;
ich denke an die Kindheit als hartes Brot kauer:
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
5
Mein Vieh ein nach dem andere liegt ab
fast stöhnend überall, landauf, und landab.
"Ruhe ist süß nach der harten Arbeit"
Ich lerne dieses Sprichwort Tag für Tag.
Und wache, dann früh morgens ausgeruht auf
dann beginne die Arbeit wie ein guter Krauler:
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
6
Im Winter ist die schönste Zeit für mich
volle Scheune, ‘d der Kornkammer endlich.
Wenn ich meine Steuer einmal bezahle:
Lache über der Wand, ohne Geprahle:
Und ich lese bequem im warmen Raum,
und beobachte, wie an das Gesicht meine Frau lauert:
– Falls ich nochmals geboren würde, dann nur als Bauer!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
*) Der gute Bauer, der dieses Gedicht geschrieben hat, weiß nicht einmal, wie schönes er geschrieben hat. Dieses Lied kommt jedoch von einem gesunden, reinen Gefühl, und sein Autor macht es trotz seiner unbekannten Namen leicht, den inspirierten Dichter wiederzuerkennen. Wir danken dem Absender für diese Mitteilung. Verl. Sonntag Zeitung, Pest 2. Dezember 1855.