A költő a világ hőse?
Vérfürdőt ki akar?
S ki nek volt ő az őse?
Ki emelte fel, hol a kar?
Világokat adunk a kezükbe,
De mégis mi ára van ennek?
Soha se jutott eszükbe,
Hogy a létből keveset vesznek.
Ura a vérnek, gőzös sóhajoknak,
Előtte fekvő gyermekeknek,
Dombosodó csonrhalmoknak,
És a széttört szíveknek.
Álmodnak, vagy álmodok énis?
A világon, óriás s bősz színpadon,
Ahol folyhatna igaz vér is,
De én csak a vizes utánát markolom.
De ha lecsukom szememet,
A toll is sírva fakad,
S végleg elengedem lelkem,
Könnye gyöngyösen a lapon marad.