Üres a temetõ.
Megy ugyan egy ember
Földre szegzett fejjel.
A bánat van itt, otthon.
Ott ül a sir dombon.
Uralkodik a Csend,
Nem csak ott lent, itt fent.
A fejfa tenger nem háborog.
Csak összeszorul úgy a torok,
És kicsordul egy könnycsepp.
Mondjad kinek könnyebb?
Aki elment nem érez már semmit,
Nem tudja mekkora ûrt hagyott itt.
Hogy mennyire tud a hiánya fájni
Hogy nincs hited a holnapot várni.
Hogy nem használ a múló idõ
A bánat marad és egyre nõ.