Debreczeni Zsolt: Alkonyatban
Alkonyatban erő, bús harmatban élet,
tiszta szívben lélek most már csoda szép lett.
Közel jött az éjjel, harmatcseppje fény, s jel,
és ragyogás az égen, a csodákért felel.
A jónak árja álom, már csak lassan jön el,
halvány vízesésben, itt maradsz most közel.
Parányi szép csillag, gyenge hóesésben,
elmúlt már ezer nyár, hűvös őszi szélben
Nem talál már fényt, az alkonyi reménység,
a napsugarak is már, a sötétségbe tették,
Minden halk reményük, mely éjjel kiviláglik,
a csillagok fényporában, mint örök vándor, látszik!