Kitágult a világ, amióta élek.
Azelőtt Földünkön túl, csak csillagok,
Nap és Hold és sok fénylő pont léteztek,
akikről már régtől tudjuk, hogy Napok.
A Tejút felettünk kozmikus hídként
szeli ketté a fekete világűrt.
Ámulva bámultam kicsiny gyermekként,
a lelkem mint mindig annak is örült.
Fantáziám világában lovasok
patái hányták a fényes szikrákat.
Villogtak a dárdák és acél kardok,
ahogy az égen ezrével rohantak.
Túlvilági harci mének nyomai
ahogy elhagyták patáik szikráit
ők a Tejút szikrázó csillagai.
Bizonyítják a Mennyek háborúit-
Ma már tudjuk, hogy milliárdnyi Tejút
van a beláthatatlan sötét űrben,
mindegyikben sok ezer Föld jut,
ahol az élethez egyeznek mindenben.
Eljutunk odáig, ha szükség lesz rá?
Vagy eljönnek értünk, mert van rá ígéret.
Mert egyszer mennünk kell innen bárhová.
Sejteni lehet, hogy jön az Ítélet!