Édes anyám te vagy most is...
1
Édes anyám te vagy-most is
Egyetlen egy menedékem!
Jöjj el hozzám néha-néha
Letörölni verejtékem.
2
Földön járó emberek közt
Ugy sincs a ki vigasztalna,
S hogy elhagytam, elkerül most
Az élő isten irgalma.
3
Küzködésben, vergődésben
Telik éltem egész hoszsza,
S árva szívem a békének
Bár egy cseppjét szomjúhozza.
4
Enyhe szellő rám-rám fuvall
Nyitott ablakomban állva,
Tétovázó szemem fürdik
Enyhe, szende holdsugárba'.
5
Fényes csillagseregével
Még az ég is letekint rám,
S elmerengve fejem szédül —
Mint a gyermek rengő hintán . . .
6
Megnyugodnám, megpihennék
Bár egy hajszál támasz volna,
Melyre mostan rá borulnék, —
Vagy valaki átkarolna.
7
Nincsen semmi, nincsen senki,
Nem jut lelkem soh' se' révbe,
Csak vergődik, csak elmerül
Az enyészet tengerébe.
***
Dömötör János 1843 - 1877
***
***
Meine liebe Mutter du bist jetzt auch…
1
Meine Mutter du bist jetzt auch,
meine letzte Zufluchtsstätte!
Du wärst die, der von Zeit zu Zeit
meinen Schweiß, abwischt, hätte.
2
Unter den Menschen diese Erde
tröstet hier mich keiner mehr, und
seit ich dich verlassen habe,
Gottes Gnade setzt sich zu Wehr.
3
Herumkämpfen, herumzappeln
das war mein Schicksal lebenslang,
doch mein Herz durstet nach Frieden
obwohl der Mund an Hahn hang.
4
Eine leichte Brise weht mich an
an offenen Fenster ins Gesicht,
die zögernden Augen baden
im Sonnenuntergangmondlicht.
5
Mit der hellen Sterne-Armee-,
gar der Himmel schaut auf mich herab,
bin versonnen und schwindelig –
wie ein Kind der an Schaukel saß.
6
Sich beruhigen, ausruhen,
wenn nur Unterstützung hätte,
einen Kniefall würde machen
und sie würde mich umarmen.
7
Es gibt nichts, es gibt niemanden,
für die Seele, gibt`s kein Hafen,
nur noch zappeln, nur versinken
in das Meer des zerfallen.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni